Előmelegítjük a sütőt 175 fokra (gázsütőn 4-es fokozat), és kevés vajjal kikenünk egy 24 cm átmérőjű tortaformát. Ezután ahelyett, hogy a szokásos módon kiliszteznénk, behintjük kevés cukorral a belsejét. Ez azért jó, mert a cukor sütés közben enyhén megkaramellizálódik, és leheletvékony bevonatot képez majd a tortán.

Mielőtt hozzálátnánk a tésztához, beletesszük a mazsolát egy kisebb fazékba, ráöntjük a rumot, és ha nem fedné el teljesen, kipótoljuk kevés vízzel. Ezután erős lángon felforraljuk, majd félretesszük, hogy kihűljön. Végül leszűrjük, magunk mellé készítjük, és a felforralt rumból félreteszünk 2 evőkanálnyit.

A túrót nagy lyukú szűrőn egy széles fejű fakanál segítségével átpasszírozzuk. Nem vitás, ehhez szükség van némi nyers testi erőre, de megéri, mert a szemcsés, néha kifejezetten nagy bogyókba összeálló túró helyett szinte túrókrémet kapunk, amit könnyű lesz belekeverni a torta tésztájába. (Ha van otthon hagyományos, alumínium krumplipasszírozónk, azzal gyorsabban végezhetünk.)

Az átpasszírozott túróhoz először hozzáreszeljük a citromok illatos héját, aztán félbevágjuk a vaníliarudat, kés hegyével kikapargatjuk belőle az aromás belsejét, és ezt is hozzáadjuk. Jön bele még a mazsola és a félretett rum, aztán félretesszük a túrót, és elővesszük a robotgépet.

A puha vajat és a cukrot jól összehabosítjuk a géppel, és amikor már sűrű krém lett belőle, egyenként hozzádolgozzuk a tojásokat. Ezután a vajas-cukros-tojásos masszába immár fakanállal belekeverjük a sütőporos étkezési keményítőt és a túrót.

A tésztát átkanalazzuk a tortaformába, elsimítjuk a tetejét, és 55-60 perc alatt megsütjük. Ha úgy látjuk, hogy az első 25 perc után túlságosan pirulni kezdene, alufóliát borítunk rá. De csak finoman takarjuk be, ne tapadósan, mert roppant bosszantó tud lenni, amikor a fólia beleragad az eredetileg szép reményekkel induló tortába.

Megvárjuk, amíg a torta kihűl, aztán teaszűrőn át meghintjük porcukorral, és felszeleteljük.